One Direction Fanfiction

Sajnálom, hogy ilyen későn hozom, de nem jött az ihlet. :S Egyébként jó olvasást!;)

-          Elfogom! – Liam felpattant a helyéről és miután engem is felsegített elviharzott.

Már az aulában jártam mikor eszem bejutott, hogy én még nem mehetnék haza, mert még nem csináltam meg a feladatomat. Hiába próbáltam elhessegetni a gondolatot és azzal áltatni magam, hogy, majd azt mondom kitakarítottam, a lelkiismeretem nem hagyott. Egy nagy sóhaj kíséretében irányt váltottam. A terem zárva volt ezért a farzsebembe nyúltam, hogy a kulcsommal kinyissam. Azonban nem volt ott. És máshol sem. Mikor már az egész táskámat is feltúrtam – nem sok sikerrel – kezdtem kétségbe esni.

-          Hát ez is csak velem történhet meg! – mérgelődtem magamban.

-          Mit keresel? – szemem Harry-re kaptam, aki mellettem a fél oldalával a falnak dőlve vicsorgott.

-          Te még mindig itt vagy? Nem kellett volna már hazamennetek? – visszafordultam a táskámhoz egy utolsó kísérletért.

-          A többiek már elmentek. Már csak mi vagyunk. – az utolsó mondatánál rá néztem és mérges pillantásokkal adtam tudtára: jobb, ha leáll.

Miután átnéztem a táskám újra, de szintén eredménytelenül, feladtam.

-          Csak nem ezt keresed? – Harry ujjain ezúttal egy kis kulcscsomó lógott.

-          Mit keres az nálad? – érte nyúltam, de elhúzta a kezét.

-          Itt hagytad a nagy sietségedben, de ne félj hajlandó vagyok kompromisszumot kötni.

-          Nem lenne egyszerűbb csak simán visszaadni?

-          Abból nekem mi hasznom? – 1000 wattos mosolyával kezdett az agyamra menni.

-          Jó legyen, mit szeretnél? – a kezeim összefontam a mellkasom előtt, majd kifújtam a hajamat a szememből.

-          Egy randit.

-          Tévedtem! Mégsem kellenek a kulcsok. – felkaptam a földön heverő táskámat.

-          Az bizony nagy kár. – Harry ellökte magát a faltól, majd amint közelebb lépett hozzám a falhoz szorított.

Egyik kezét a fejem mellett a falnak nyomta másikkal még mindig a kulcsaimat fogta.

-          Te most mit csinálsz?

-          Ezt te teszed velem!

-          Azért lehetne egy kis önkontrolod. Még akkor is, ha igazad van.

-          Ha nem lenne önkontrolom, nem itt tartanánk… - teste hozzápréselődött az enyémhez, rajtam meg kijött a pánik. Harry közelsége kicsit megijesztett.

-          Harry… - egyszerre csak ennyit tudtam kinyögni.

-          Hm? – óvatosan elkezdte csókolgatni a nyakamat.

-          Így nem fogod elérni, hogy megkedveljelek... sőt. – kezeimmel próbáltam eltolni a mellkasát a testemtől és örömmel vettem észre, hogy sikerült.

-          Sajnálom. – suttogta. – Nem tudom mi ütött belém.

-          Szerintem jobb lenne, ha most mennél.

-          Rendben. – mielőtt elment volna odaadta a kulcsokat.

***

Miután Harry elment belevetettem magam a takarításba. Az idő gyorsan elment és mire hazaértem már sötét volt.

-          Szia, hugi! – nővérkém ismét a sminkes tasakját cipelte a kezébe.

-          Szia! Hova mész?

-          A haverokkal megyek buliba. Nincs kedved jönni?

-          Nem is tudom… - a nővérem sokszor hívott már buliba, de eddig mindig nemet mondtam. Na, nem, mint ha nem szeretnék elmenni, csak hát úgy érzem, ezzel bajt csinálok. Köztudott, hogy nem bírom jól a piát és az is, hogy nagy baromságokat csinálom, mikor nem vagyok magamnál.

-          Ugyan már. Szükséged van a lazításra. Egyébként is! Dylan vezet, így ő nem iszik.

-          Tudod mit? Igazad van!

-          Az a beszéd csajszi. Van fél órád!

Amint nővérem kimondta az utolsó szavakat felrohantam az emeletre és célba vettem a fürdőszobámat. Beálltam a zuhanyzó alá és hagytam, hogy a meleg víz feloldja a testem. Éreztem, ahogyan az izmaim kiengednek és ellazulnak. Bármennyire is sietnem kellett volna, a fürdést akkor sem lehet elsietni. Mikor azonban sikerült kievickélnem a víz alól gyorsan felvettem a fehérneműemet és a gardrób elé álltam. Gyorsan kiválasztottam egy fekete testhez simuló ruhát és újra a fürdőbe mentem. 

(Rose ruhája) 

Kiengedve hagytam a hajamat, ami kissé hullámosan hullott a vállamra. Felvittem egy kis sminket, majd gyorsan fogat mostam és ezzel késznek nyilvánítottam magamat.

A gardrób aljából kivettem egy fekete magas sarkút, ami illet a ruhához, majd lementem a földszintre. Nővérem összefont kézzel támasztotta magát a falnak dőlve.

-          Kész vagy?

-          Kész. – felvettem a cipőt és követtem az ajtón kisétált nővéremet.

Dylenen kívül még két idegen emberrel osztoztam a levegőn. Az egyik egy szőke, csacsogós lány volt, míg a másik egy visszafogott barnás hajú, szeplős fiú.

Megérkezésünk után nem sokat álltunk a bejáratnál. Az én nővérem ügyesen bejuttatott minket anélkül, hogy várni kellett volna. A zene hangosan szólt a hangulat pedig perzselő volt.  A kis csapatunk a klub emeletén, az egyik sarokba foglalt helyet. A hely elég eldugott volt így senki sem látott oda, de mi mindent láttunk.

-          Megyek piáért! – jelentette ki a csendes szeplős.

-          Hé, Chris! Vidd a húgomat is. – nem volt időm reagálni, nővérkém kirántott a bokszból egyenesen a srác mellé.

-          Oké. – húzta perverz mosolyra a srác a száját.

Egy örökkévalóságnak tűn, míg elértünk a bárpulthoz.

-          Na és mond… van barátod? – míg vártunk az italokra beszelegetésbe kezdtünk.

-          Nincs. – tudtam le a témát. – Barátnő?

-          Még nincs. – megnyomta meg a ’még’ szót, amire elszorult a torkom.

Oldalra fordítottam a fejemet ahol egy göndör hajú barna lányt vettem észre amint a partneremet nézi. Úgy éreztem ennél nagyobb szerencsém nem is lehetne.

-          Helló! – fordultam a lány felé teljes testemmel. – Ismered Christ? – rámutattam az értetlenkedő fiúra.

-          Szia, Chris. – a lány hangja kissé érdes volt a fülemnek. – Daniella! – ráztak kezet.

-          Én itt végeztem. – kijöttem kettőjük közül, és kicsit odébb ismét leültem egy bárszékre. Amint megkaptam a rendelésemet, egyből lehúztam, majd kértem a következőt. Miután elég felszabadultnak éreztem magamat elindultam a parkett felé. Hagytam, hogy a testem kövesse a zene ritmusát. Észre sem vettem, hogy éppen egy sráchoz simulva táncolok csak akkor mikor az megszólalt.

-          Mit szólnál cica, ha elmennénk egy kicsit nyugisabb helyre?

-          Nekem itt pont jó.

-          Akkor mondom másképp!

Megfogta a csuklómat és elkezdett húzni maga után. Ismét a bárpultnál voltam, de most jóval kevesebb ideig. A srác rendelt két italt és amint megkapta, megitatta velem az én részem, majd indultunk tovább. Nem emlékszem hogyan vagy merre, de egy szobába kötöttünk ki, ami tele volt luxus cuccokkal. A srác csak húzott maga után én pedig túl gyengevoltam, hogy ellenszegüljek.