"kis" késés után újra itt.. :$$ Jó olvasást, ha még ezek után is olvastok.. :$ <3
Harry szemszöge:
A kirobbanásom után nem tudtam figyelni semmire csak arra,
hogy minél messzebb legyek a háztól. Liamtől és Rosalitől. Csak hajtottam, de a
végén már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Bár az izgatott akkor az egyik
legkevésbé, ezért bementem az egyik kocsmába. Miután leadtam rendelésem – és azt
el is fogyasztottam – fejemet a bárpultnak döntöttem. Vajon lenne értelme most
csinálni bármit is? Kérdőre vonni Rose hűtlenségég? Vagy én vagyok a baj az
egész ’láv storyban’ és hagynom kéne őket?
-
Hozhatok még egy kört? –szakított ki a
gondolatmenetemből a pultos.
-
Igen! Legyen szíves! - emeltem fel a homlokomat.
-
Nem nézel ki valami jól. – a srác velem egyidős
lehetett.
-
Most csalt meg a barátnőm.
-
ÍÍ – húzta a száját. – Az elég nagy gáz… és
legalább tudod kivel? – tolta elém a poharat.
-
Az egyik legjobb haverommal. – ujjammal az üveg
száján körözgettem miközben bámultam a tartalmát.
-
Pf.. – kuncogott magában. – Az szép.
-
Nekem mondod? Azt sem tudom, most mit csináljak.
-
Van egy hely… - körbenézett, hogy látja-e a
főnöke, hogy munka helyett velem beszélget. -
A világ legszebb csajai vannak ott! Hidd el, elfelejted a barátnőd
hűtlenségét. – tolta elém a címmel ellátott papírt. – És most bocs, de mennem kell
dolgozni. – észre sem vettem, hogy elment, addig bámultam a fecnit.
Úgy néztem, mint aki azt várná, hogy megszólaljon. De nem
történt semmi ezért egy nagy sóhaj után letettem az italok árát a pultra, majd némi
eligazítással eljutottam a klubba.
A srácnak igaza volt, szebbnél szebb lányok
mászkáltak fel s alá falatnyi ruhákban. Hátra mentem a V.I.P helyiségre ahol
pár kőr alkohollal engedtem gátlásaimon. Beültem egy székbe és szemeztem az
egyik számomra szimpatikus lánnyal. A lány huncutul vigyorgott, majd csábító
mozdulatokkal felém sétált.
-
Szia. – néztem az ölemben elhelyezkedő
szépséget.
-
Szia! Hogy hívnak? - vigyorogtam.
-
Abby. – fel, le kezdett csúszkálni az ölemben,
amivel teljesen felvillanyozott. – Téged?
-
Harry. – nyögtem ki nagy nehezen.
-
Lazíts! – súgta a fülembe, majd a szám után
kapott.
Már egész jól elvoltam, egészen addig, míg be nem csuktam a
szemem. Gondolataimba Rose jelent meg. A mosolygós arca, azok a pillanatok,
amikor megpróbáltam elcsábítani és ő sorra kikosarazott. Bármennyire is
megbántott én nem tudtam ugyan ezt tenni vele. Szégyelltem magam, de erőm már
nem volt leállítani a lányt.
-
Abby. – köhögött egy lány szándékosan
mellettünk.
-
Hm? – szállt le az ajkaimról végre. Felém
fordult a lány.
-
A házigazda küldi. Reméljük, jól érzi magát. –
rám vigyorgott miközben egy poharat nyújtott felém tele vodkával. Közben Abby-t
elküldte.
-
Köszönöm. – meghúztam, majd visszaadtam a
poharat.
El se jutott a tudatomig, hogy elment, mert egyből
elsötétült minden.
***
A szemeim még vissza-visszacsukódtak, de úgy éreztem
korántsem érzem magam olyan fáradtnak és bambának, mint nem rég. Körbenéztem,
hogy megbizonyosodjak hol létemről.
A szobámban voltam.
-
Mi a...? – lassan kikeltem és próbáltam esés nélkül
lejutni a földszintre. Megpillantottam Zayn-t aki éppen valami mikulás sapkát
húzogatott a fejére.
-
Harry! – köszönt rám.
-
Mit keresek itt?
-
Hol itt? Itthon vagy!
-
Nem akarok itt lenni. – szögeztem le.
-
Akarsz enni valamit?
-
Nem… el akarok menni. – már a szemeimmel
kerestem a kocsi kulcsot, de hiába.
-
Ne keresd! – Zayn szinte olvasott a
gondolataimban. – Lou kölcsönvette. – vigyorgott.
-
A többiek hol vannak? – akkor is tűnt fel, hogy
a ház egész csendes.
-
Elmentek vásárolni az ünnepek miatt. Nem sokára
itthon lesznek. - amint ezt kimondta az ajtó nyitódott.
Az első ember, aki belépett az Liam volt! Mikor észrevett,
lefagyott a mosoly az arcáról, mint ha erősen szégyellte volna magát.
-
Ch.. – hátat fordítottam és felmentem az
emeletre.
Bezártam magam mögött az ajtót és ledőltem az ágyra.
Miközben tervezgettem, hogy hogyan is szökök, majd meg, megcsörrent a
telefonom. Feltápászkodtam és megnéztem
a készüléket. Több mint 10 hívásom érkezett csak Rosalitől. Plusz még egy
üzenet is.
„Nem tudom, hogy hol vagy, kivel vagy éppen, hogy mit
csinálsz és nem is érdekel addig, amíg jól vagy… kérlek… ha még nem is veszed
fel, de legalább üzenj, hogy megkaptad-e vagy… vagy bármi… Harry hiányzol… „
Nem tudtam mit mondjak.. Csak néztem a kijelzőt és erősen
rágódtam, hogy fel ne hívjam… végül még sem sikerült és a zöld gomb után nyúltam.
-
Harry? – hallottam egy kétségbeesett, sírós
hangot.
Nem válaszoltam.
-
Harry te vagy az? Kérlek, válaszolj, ha igen… -
szipogott.
-
Igen. – suttogtam.
-
Úr Isten Harry! Jól vagy? Hol vagy? Tudod, hogy
ránk hoztad a frászt?
-
Megijedtél? –még mindig suttogtam.
-
Ch… - szipogott egy nagyot. – Miért? Nem kellett
volna?
-
Ne tudom... ezért kérdem.
-
Harry mi ütött beléd? Sőt… mi ütött belétek?
Miért vagytok ennyire rejtélyesek? Történt valami? Csináltam valamit?
-
Talán. – hangom még mindig halk volt, de annál
mélyebben hatott.
-
Mi? Mit?
- Ezt nem telefonon kéne megbeszélnünk… - ezzel
letettem. A beszélgetésünk alatt egy egész jó tervem sikeredett a
szökést illetően. A fenti teraszon van egy kis létra, amit ha ledobunk, lelehet
rajta menni… még Lou-val vettük annak idején…
Miután lemásztam és sikeresen kijutottam – észrevétlenül – a
kertből is, hívtam Roset.
-
Haló? – hangja reménykedő volt.
-
Találkozzunk a parkban.
-
Rendben…
-
Szia. – az utolsó szónál, majdnem megkönnyeztem,
de igyekeztem férfiasan tűrni a fájdalmam.
Néhány nyugodt perc után hívtam egy taxit. A park előtt
kitett, majd onnantól sétálva mentem tovább. Sok boldog pár volt a parkban és
hazudnék, ha azt mondanám nem akartam volna én is ilyen lenni. Leültem a fűbe,
majd hátrafeküdtem és az eget kémleltem. Mi lesz, ha most lesz vége? Mit
csinálok? Ezek után képtelen lennék, onnan folytatni ahol most vagyok… Egy lány
miatt vesztem össze Liammel akire talán örök életemben haragudni fogok… Mi lesz
így a bandával?
-
Ez nem igaz… – rejtettem el az arcomat a
kezemmel.
-
Szia, Harry. – egy halk hang volt az, aminek a
hatására a kezek lehullottak az arcomról.
-
Rose. - felálltam és a pillantását kerestem, de
nem nézett rám. A földet tanulmányozta.
Felemeltem az állát, hogy szemeibe tudjak nézni, de ekkor
teljesen elképedtem. A szemei vörösek voltak és kissé fel is voltak dagadva a
sírástól.
-
Rose… - elmosolyodott, de arca két oldalán
nedves könnycseppek folytak végig.
-
Sajnálom. – kezével nyúlt, hogy letörölje
azokat, de megállítottam.
-
Miért sírsz?
-
Mert tettem valamit… és megbántottalak vele és még csak azt sem tudom, hogy mit. –
haboztam kicsit. - Harry, mit csináltam? – nézett rám barna szemeivel, amik a
fájdalomtól csillogtak.
-
Nem biztos, hogy el akarom mondani. – néztem a
távolba.
-
Harry kérlek. – próbálta visszairányítani a
figyelmemet magára, de nem akartam rá nézni. – Harry! – hangja feljebb
emelkedett és látszott, hogy innen nincs visszaút.
-
Lefeküdtél Liammel… - még mindig nem néztem rá,
de ekkor nálam is elszakadt valami…
Erősen összecsuktam a szememet, hogy visszatartsam
könnyeimet, de azok még is lefolytak. Viszont látni akartam, hogy mit reagál
Rose ezért ránéztem.
A döbbenet az ő arcán is megjelent. Nem lélegzett, nem vett
levegőt csak engem nézett.
-
Ez nem lehet.
-
Pedig igaz! Ő volt az első Rose, gratulálok
igazi nő lettél. - gúnyolódtam.
-
Harry kérlek, ne mond ezt! – a könnyek
szaporábban folytak az arcán.
-
De ez az igaz Rose! - hangom egyre veszekedősebben csengett.
Farkas szemet néztünk, ő pedig egyre sápadtabb és sápadtabb
lett.
-
Rose… minden rendben? - úgy tűnt mindjárt
elvágódik.
Erősen megfogtam a kezét a mellkasomra húztam és erősen átkaroltam
a derekánál. Megbántam, hogy ráförmedtem... hiszen nem is volt magánál!
-
Rose. – szólogattam, mert éreztem, hogy lassan
már csak én tartom a testét.
Rose szemszöge:
Harry amint kimondta, hogy „nő lettél”… hogy tehettem? Így
már értem miért vesztek össze a fiúk és, hogy Zayn miért fél a csapat
feloszlása miatt… miattam! Mert én mindent elszúrtam. Mert egy rossz picsa
voltam, aki összefeküdt mással még úgy is, hogy nekem volt barátom!
Harryvel farkasszemet néztünk én pedig egyre jobban szégyelltem magam…
A Föld vonzó ereje egyre erősebbnek bizonyult. Éreztem, hogy
a lábaim elnehezednek.
-
Rose… minden rendben? – még ő aggódik értem?
Hiszen én bántottam meg őt!
Hogy lehet mégis ilyen elnéző velem? Szánalmas vagyok. Pf..
nem érdem meg őt.
-
Rose. – Harry erősen fogott, valószínűleg ő is
érezte, hogy én már nem nagyon tartom magam.
-
Sajnálom Harry. – pusziltam meg a mellkasát
miközben próbáltam tartani magam.
-
Semmi baj. – erősebben szorított.
-
Dehogynem baj… te bíztál bennem én meg… - hirtelen Harry közbeszólt.
-
Elég! Nem voltál magadnál, tudom, hogy te ilyet nem tennél szándékosan. – megfogta az
arcomat és közelebb húzta magához.
Pár percig csak egymás homlokának dőlve pihentünk, majd
mikor már, úgy ahogy visszanyertem az egyensúlyomat, kinyitottam a szememet.
-
Miért vagy velem ilyen elnéző?
-
Mert szeretlek... – óvatosan megcsókolt, amit én viszonoztam is.
-
Még így is?
-
Ezt hogy érted?
-
Hogy már „nő” vagyok Liam által... – Harry szavaival éltem,
akinek hatására megrándult az arca.
- Nem hiszem, hogy magadnál voltál, mellesleg túlságosan szeretlek ahhoz, hogy elveszítselek.
-
Szeretlek! – mondtam ki életemben először úgy a
szót, hogy tudatában is voltam a jelentésével.
-
Én is szeretlek Rose!
