Először is sajnálom a hosszú kihagyást de sajnos több a tanulnivaló, mint én azt szeretném és ezáltal az időm is kevesebb. Ennek ellenére remélem tetszeni fog az új fejezet. :)) Ha nem nagy kérés kérhetnék pár komit? Csak hogy tudjam érdemes-e írni vagy akkor már hagyjam az egészet... Előre is köszönöm és jó olvasást! xx
- Igen. Téged és Rosalit.
- Basszus. – lehajtottam a fejemet a hideg pultra.
Harry szemszöge
A reggel borzasztó volt. A fejem majd szétszakadt és minden kis zaj a 1000x nagyobbnak tűnt. Felálltam a nagy kanapéról, majd igyekeztem a fiúk hangja felé, a konyhába menni. Nem mondom egyszer-egyszer erősebb volt a föld vonzása, mint kellett volna, de sikeresen eljutottam az ajtóig ahol aztán megtámaszkodtam. Nem vettek észre én pedig mikor már nyitottam volna a számat, Liam mondott éppen valamit Zaynnek.
- Harry meg fog utálni. – Liam hangja gyötörten hangzott.
- Dehogy fog…
- Te is tudod, hogy de. Cserbenhagytam.
- Ugyan már. Részegek voltatok.
Nem értettem miről beszélnek ezért köszöntem:
- Sziasztok.. – zavartam meg a beszélgetésüket.
- Harry?! – Liam képedt arca mindent elárult.
- Miért is fogok haragudni? – próbáltam komoly arcot vágni.
- Harry… - kezdte lassan – bár tudom, hogy erre nincs mentség, de tegnap kicsit többet ittunk a kelleténél és én és Rosali… szóval az, hogy… megtettük. Harry nagyon sajnálom, tudom, hogy a barátnőd és, hogy amit tettem az elfogadhatatlan.
- Te megdöntötted a barátnőmet? – ha a másnaposság miatt padlón voltam, akkor emiatt a halálomon. – Szóval ennyit ér a barátságunk?
- Nem én…
- És én még téged vigasztaltalak Daniella miatt… Erre ment ki az egész? Ez volt a cél? – ordibáltam.
- Nem! Dehogy! – védekezett.
Borzasztóan dühös voltam. A testem remegett az idegességtől. Úgy éreztem cserbenhagytak. Hogy volt képes? Ennyit ért a barátságunk? A percek, amiket együtt vívtunk meg a karrierünk során? És akkor még nem is volt szó Rose-ról.
- Harry. Ittatok! Elkerülhetetlen volt, hogy valami hülyeséget csináljatok. – Zayn igyekezett nyugtatni bár bevallom nem sikerült.
- Még őt véded? – csattantam fel.
- Dehogy is. Én csak azt mondom, hogy részben a pia miatt volt.
- Na, ez az! Részben!
- Igazad van Harry! – állt fel Liam. – Hibás vagyok! Felelőtlen voltam és ezzel csúnyán becsaptalak. Hidd el sosem éreztem még ennyire szarul magam, mint most. Tudom, hogy nem kérhetek olyat, hogy bocsájts meg, de Rose-t ne hibáztasd. Ő még nálam is többet ivott.
- Hogy lehetsz ekkora rohadék?
Úgy éreztem eljött az idő, amikor muszáj elmennem, mert különben valami olyat csinálok, ami nagyon komoly bajokat von maga után. Így hát hátat fordítottam és kifele menet felkaptam a kocsi kulcsokat.
- Harry hová mész? – Zayn követett láthatóan aggódott.
- El. – dünnyögtem a cipőm felvételénél.
- De hová?
- Nem tudom, de el kell mennem.
- Mikor jössz?
- Nem tudom. – és számomra itt véget ért a beszélgetés. Kivágtam az ajtót a helyéről és bevágtam magam a kocsiba. Ráadtam a gyújtást, beindítottam a motort és már nyomtam is a gázt. Nem érdekelt lát-e rendőr vagy nem. Hadd lásson! Akár még le is tartóztathat. Lesz@rom...
Rose szemszöge
Egy kedves kis szobában ébredtem, aminek fehérek voltak a falai. Kipihentnek és vidámnak éreztem magamat. Nem fájt a fejem annak ellenére, hogy semmire sem emlékeztem az előző napból. Ez a nagy gond nálam... Nálam nem úgy hat az alkohol, mint másnál. Nekem nem jelentkeznek a másnapossággal járó gondok, de pechemre sajnos nem bírom az alkoholt. Elég egy kevés és már azt sem tudom, hol vagyok, kivel és mit csinálok.
Lesétáltam a lépcsőn, de sajnos odalent koránt sem volt olyan felhőtlen a hangulat, mint a fejemben.
- Mi történt? – kérdeztem suttogva Zayntől aki mutató ujját a szája elé téve közeledett felém, majd elvezetett egy csendesebb helyre.
- Harry elment. – az arca eltorzult a fájdalomtól.
- Mi? – hangom kicsit elcsúszott.
- Reggel összevesztek Liammel és azóta nem lehet elérni. Gőzünk sincs, hogy hol van.
- Min vesztek össze?
- Ki tudja… - vonta meg a vállát.
- Nem lehet, hogy hazament?
- Nem. Hívtuk a nővérét, de semmit sem tud róla. Mellesleg a telefonját sem vitte. Louis vagy 5x hívta, mire leesett nekünk, hogy itthon van.
- És Liam?
- Összecsúszott… - Zayn hangja megremegett, pedig suttogott. – Vége…
- Mi? Dehogy! Ilyet ne mondj Zayn. Ti mindig kibékültök.
- Ennyire még sohasem vesztünk össze. Félek, hogy Harry elmegy.
- Nem fog. – átöleltem Zaynt és míg visszaölelt és a nyakamba túrta az arcát éreztem, hogy valami nedvesség itatja át a felsőmet. Sírt. – Zayn higgy nekem! Minden rendbe jön. – eltoltam, hogy az arcába nézhessek. – Visszajön. - próbáltam mosolyogni, de elég műre sikeredett.
Bólogatott, majd visszamentünk a fiúkhoz. A nappaliba érve megláttam Loust aki egyfolytában telefonált miközben járkált fel s alá. Niall a szemével követte barátját és próbált valami hasznosítható szöveget kivenni a beszélgetésekből. Liam pedig… ő a sarokban ült. Összekuporodva bámult maga elé. Szemei felduzzadtak a sírástól, mellesleg a sós könnyek még ki is pirosították azt. Arca komor és még is érzékeny. Úgy nézett ki, mint aki mindjárt ideg összeroppanást kap. Indultam volna megvigasztalni, de akkor Zayn ujjai a csuklómra fonódtak.
- Inkább ne. Nem hiszem, hogy ez most jó ötlet.
- Valakinek tartani kell benne a lelket.
- Majd én tartom. Szerintem jobb, ha hazamész. A szüleid biztosan aggódnak már. – még válaszolni sem tudta mikor folytatta. – Hé Niall! – szólt a szöszinek mire az felénk kapta a fejét. – Hazavinnéd?
- Persze. – bólintott egyet, majd felállt a kanapéból. – Gyere. – átkarolta a kezemet és maga után húzott.
Zayn szemszöge
Liam teljesen romokban hevert, Harry pedig elment… Meglátásom szerint a banda az utolsókat rúgta. És belesem akartam gondolni, hogy ez mind egy lány miatt… Egy lány miatt, aki ara sem emlékszik mit tett… aki azt sem tudja, hogy Harry miatta ment el és Liam miatta ül a sarokba teljesen kifordulva ezzel önmagából.
- Liam kelj fel. – nyújtottam neki a kezemet.
- Minek? Jobb, ha nem csinálok semmit és nem állok senki útjába… így legalább nem rontok el semmit.
- Liam hagyd abba! Nem a te hibád! És ha az is, akkor is megtörtént! Ezt már nem tudjuk meg nem történté tenni.
- És szerinted csak ez a baj? Az, hogy én magamat hibáztatom? Harry ki tudja, mit csinál, az én megfontolatlanságom miatt, ki tudja, mit csinál majd Rose-val?
- De ez akkor sem segít! Meg kell keresnünk Harryt!
- És még is hol kezdjük?
- Van pár ötletem. – farkasszemet néztünk, majd végül elfogadtam a kezét.
**
Zayn beszélt pár emberrel, majd elindultunk különféle szórakozóhelyekre.
- Szerinted itt lesz? – egy ismert sztriptíz előtt parkoltunk le.
- Tom azt mondta itt volt nem rég.
- Tom?
- az egyik barátom. Vagy akár mondhatjuk a bár tulajdonosának is. – Zayn csak vigyorgott nekem meg felfordult a gyomrom.
- Inkább menjünk. – csaptam be magam után a kocsiajtót.
Az ajtót két torony őrizte akik Zaynt szinte családtagként köszöntötték. Amint oda bejutottunk tovább mentünk a VIP részlegbe, amit szintén két kigyúrt gorilla tartott elzárva a nyilvánosságtól. Jobban paráztam, mint kellett volna ugyan is Zayn ezen is bejuttatott minket.
- Mond, milyen sűrűn jársz te ide? – kérdeztem a VIP részleg ajtajában.
- Elégszer ahhoz, hogy megismerjenek. – megigazította a ruhája szegélyét majd elindultunk a színpad felé.
A lányok ide-oda mászkáltak falatnyi ruhákban. Egy férfi fantáziája ilyenkor beindul, de én valahogy most még is hányingert éreztem. Nem tetszett, amit látok. És az sem tetszett mikor megláttam Harryt az egyik székbe, akit egy idegen – legalább is számomra az – lány csókolgatott.
- Mit tettem? – Zayn is odakapta a fejét.
- Rendbe hozzuk. – a pulthoz sétáltunk ahol Zayn kért egy „különleges” italt.
- Bedrogozzuk magunkat? – értetlenkedtem.
- Először is ez nem drog. – javított ki. – Másodszor pedig nem nekünk lesz, hanem Harrynek. – elvette az italt, majd odasétált egy lányhoz, aki az innivalókkal mászkált és megkérte, hogy juttassa el Harryhez úgy, hogy ő ne tudja, kitől van. A lány megtette, amit kértünk így már csak várni kellett.
- Mire is várunk most?
- Mindjárt meglátod. – nem telt 10 percbe sem és Harry kidőlt.
- Vigyázz Harryre én addig szerzek egy őrt.
Tettem a feladatomat, majd mikor megjött a segítség kivitte az autóba.
- Kösz George. – Zayn egy kisebb köteg pénzt nyomott a srác kezébe, aki hálásan vigyorogva elment. – Mehetünk?
- Ez mi volt?
- Megköszöntem a segítségét.
- Nem az. – ráztam a fejemet. – Ez a terv? Mint akinek már komoly rutinja van ebben…
- Ki tudja… talán van.
