21. Fejezet ~Vigyázz, kész, jövök!~

Komizni ér!;) Jó olvasást.

A lány számomra ismeretlen volt. Sötét barna haja volt és egy enyhe akcentusa. 

- Lena! - Nick azonnal feltápászkodott alólam. 

Míg Nick szóval tartotta én szemügyre vettem a lányt. Ahogy nézegettem rájöttem, hogy futólag már láttam. Méghozzá  a vízben. Ő volt az, aki sikítozott a hideg vízben Nick karjaiban. Nem volt kérdéses... meseszép volt. Bár azt hiszem riválisként kellett volna kezelnem, ehelyett úgy nézett ki mint egy angyal, glória és szárnyak nélkül. Elbűvölt az a lazaság ami belőle áradt. Tetszett a stílusa. 

- Őt is hozod? - lenézően rám sandított. 

- Nem. És én se megyek. Adam jelentkezett. 

- Adamnek elment a hangja. - kacérkodott Nickel. 

- Akkor a mi körzetünkből nem indul senki. - vette lazára Nick is. 

- Milyen kár... pedig annak a szállodának igen kényelmes az ágya! - igazgatta N. gallérját. - De hát... ahogy akarod. - készülni készült, de előtte nekem is feltett egy kérdést. - Énekelsz?

- Én? Nem... - adtam hálát az égnek! 

Egy mosollyal az arcán megfordult és elsétált. Nem akartam belemélyülni, hogy ki is volt ő, ezért inkább mást kérdeztem. 

- Miért kellene énekelnem?

- Nem hallottad? Minden csoportból jelentkezhet egy ember, aki énekel mindenki előtt. Aki nyer, az megnyeri a fődíjat, azaz a következő túraúton az egy 4 csillagos szállodában szállhat meg. 

- És a többiek?

- Azok panzióban.

- És ti nem indultok?

- Adam ment volna, de mint kiderült nem indulunk, mert elment a hangja. 

- És te nem indulsz helyette?

- Nincs hangom.

- Pedig biztos jó lennél. - felkászálódtam a földről, lesepertem magamról a piszkot és mikor felálltam egy huncut mosoly fogadott. - Mi az?

- Van kedved alkut kötni? 

- Miféle alkut? 

- Indulok, ha te is! 

- Én? Én aztán tuti, hogy nem éneklek!

- Hát jó. - felvette a paplant és elindult lefele a mólóról. Tudta, hogy nem hagyom annyiban a témát.

- És Léna..? Ő indul?

- Igen. Tavaly ők nyertek..Léna jóvoltából. 

- És tőletek ki indult?

- Adam.

Visszakísért a sátramhoz és jó éjt puszit nyomott a homlokomra. Az estém végül nyugodtan telt. Reggel korán keltettek, mert készülni kellett a következő helyre, ezért a sátrakat összekellet pakolni. Szerencsére ez most nem rám hárult. 

- Ti hallottatok, erről az éneklős marhaságról? - vetettem fel a kérdést a csapatunkban lévő két végzősnek miközben Katy ide-oda mászkált körülöttünk. 

- Ch..nézd már a buzgó elsőst. - nevettek ki.

- Elsősök nem indulnak. - súgta oda Katy.

- Miért? - kérdésem hangosabb lett, mint amilyenre szerettem volna. 

- Mert még mi sem tudjuk legyőzni Lenát. - vágta oda a másik végzős. 

- De a főnyeremény egy 4 csillagos pihenés. - próbáltam érvelni. 

- Szép álom. - Katy elpakolta a dolgokat. 

- Mi nem is indulunk? - kiakasztott, hogy még csak meg sem akarják próbálni.

- Nem. Nem égetjük magunkat. - míg én bambán figyeltem, ők mindent összepakoltak. A végzősök előre mentek és Katy is indult volna, de én nem moccantam.

- Jössz?

- Azonnal...beszélnem kell valakivel. - elrohantam, hogy megkeressem Nicket és szerencsémre ott volt, ahol gondoltam. Az egyetlen amire nem számítottam az Lena volt.

- Nicsak ki van itt? - forgatta szemeit. 

- Áll az alku! - néztem Nick szemébe. - Indulok!

- Hol indulsz, kis szívem? - nézett rám Lena kérdőn.

- A versenyen...ellenetek.

- Ne akarj megszégyenülni mindenki előtt.

Nick közbelépett még mielőtt elfajultak volna a dolgok. 

- Ne haragudj Lena... de beszélni szeretnék Aliccel négyszemközt. 

Lena bólintott majd elsétált.

- Biztos akarod? Itt senki nem fog kegyelmezni neked.

- Senki nem akarja megpróbálni tőlünk... úgy, hogy ...indulok!

- Mi a tét?

- Tét? Milyen tét?

- Minden fogadásnál van tét. Ha vesztesz...! - fogott közre egy szőke tincset.

- Igen? 

- Azt kérem...amiről énekelni fogok. - vette titokzatosra a figurát.   

- Te máris tudod, hogy miről énekelsz? Jó...viszont ha te vesztesz... 

-?

- Kérhetek bármit!

- Egyet! - egyezkedett.

- Egyet, de bármikor és bármit! 

- (sóhajt) Oké. 

Kezet ráztunk, majd elindultunk a következő megállóig, ami egy fesztiválhoz hasonló helyen helyezkedett. A "fesztiválozók" nagyja velünk egyidősek lehettek.

- Na hogy tetszik? Nincs lámpalázad?

Ekkor esett le a tantusz.

- Ugye nem itt kell majd énekelnünk?

- De! - vigyorgott. - Holnap este lesz a verseny, amiből csak 1 embere jut ki győztesen.

- De én még be se neveztem. - sápadtam le.

- Én viszont igen.

- Beneveztél engem?

- Tudtam, hogy igent mondasz! - zsebre vágta kezeit és megindult a színpad felé.

***

A tanárok újabb útmutatásokkal eligazítottak minket és ezúttal kész sátrakat kaptunk a letáborozásnál. Katy lesápadt mikor megtudta, hogy beneveztem.

- Ebből baj lesz! - fogta a fejét Kat. mikor bemásztunk a sátrunkba.

- Mi az, hogy beneveztél? - robbant be a két végzős is.

- Le akarsz minket égetni?

- Liz hagyd!

Eddig még fel sem tűnt, hogy nem tudom a lányok nevét.

- Inkább segítsünk neki írni egy dalt, ha már nem tehetünk mást.

- Egy dalt? - figyeltem a másik végzősre.

- Saját dallal kell indulni. - higgadt le Liz.

Amilyen ellenszenvesnek tűntek Lizék, most olyan segítőkészek voltak. Kiderült, hogy a másik lányt Emmának hívják és, hogy nagyon is ért a zenéléshez, ugyan is hobbyja a zenélés. Liz szülei énektanárok és bár szegény lánynak semmi hangja nem volt, annál többet tudott a hang fortélyairól. Mivel Katy sem akart kimaradni elkérte az egyik itt sátorozó "hippi" kinézetű fesztiválozótól a gitárját és elkezdett zenét komponálni.

20. Fejezet ~Szerelem és más drogok~

- Hol jártál?

- Kerestelek. - mosolyogtam bambán.

- Az erdőben? - úgy nézett rám, mint ha teljesen szefós lennék.

- Én...azt hittem elmentél az egyik sráccal.

- Azokkal? - bökött 'azok' felé. - Szerinted ilyen buta vagyok?

-Nem... - öleltem szorosan.

 ***

- Nick mentett meg. - súgtam oda Katynek este a sátorban.

- Úgy látszik képes még jóra is az a semmirekellő. - helyezkedett a takarója alatt.

- Mi a bajod vele? - bármikor felhozom Nick nevét ő undorral szól hozzá a dologhoz.

- Játszadozik mindenkivel és nem törődik vele, hogy kinek, hogy töri össze a szívét.

Meglepetten figyeltem ahogy barátnőm szeme a fájdalomtól csillog. Vajon ezért mondta, hogy ne kezdjek ki vele? Mert őt is átverte? Talán őt is megbántotta? Sajnos túl sokáig rágódtam a dolgokon, mert mire már nyílt volna a szám hogy kérdezzek, ő már egyenletesen szuszogott. Elaludt.

Sajnos nekem nem ment ilyen könnyen. Bár a baj nem következett be, de amint lecsuktam a szememet egyből beugrottak a rossz emlékek. Ezért inkább felkeltem és halkan kiosontam a mólóra. A csillagok ragyogtak a víz pedig lassan fodrozódott a szellő hatására. Talán nem ő a legjobb ember...talán ezer meg egy lány szívét összetörte már, de most akkor is ott volt mikor szükségem volt rá. Ha utálni akarnám se tudnám. Hiszen..megmentett! Minden hős ember, és minden ember követ el bűnöket. Mert olyan hősök, akik nem emberek, nem léteznek.

- Ugye?

- Ö...mi?

- Hm? - nem sok kellett, hogy a vízbe billenjek ugyan is a másik fél tudtáról nem tudtam.

- Hoztam takarót! - vigyorgott az említett tárgyat lóbálva.

- Mit keresel itt Nick?

- Beszélni akartam veled.

- Miről?

- Erről az egészről. Hogy miért voltam ott..

- Nem kell. Csak segítettél...erről nincs mit mondani. Köszönöm.

- Tévedsz! - rám terítette a plédet, majd helyett foglalt mellettem. - Sok dolog van amit nem tudsz még rólam és bár nem terveztem, hogy csak úgy elmondom, de valamiért még is késztetést érzek rá, hogy tudassam veled. - el se tudom mondani mennyire jól esett az a négy szó, hogy 'nem tudsz még rólam'...

- Például?

- Volt egy húgom. Alig volt 15. Elmentek a barátokkal egy színvonalas bulizó helyre. Előtte veszekedtünk hiszen bátty ként kötelességem volt tudatni vele, hogy még fiatal a bulis életre. Ő viszont makacsul ragaszkodott a saját elveihez ezért mit sem törődve az én aggodalmammal elment. Tudod milyen rossz vitával elválni valakitől?

Soha életemben nem tudtam volna elképzelni Nicket, hogy milyen mikor sír. Megdöbbentő látvány volt.

- Nem jó. - válaszolt helyettem. - A lényeg... - letörölte könnyeit és a semmibe nézett. - Másnap a újságok lehozták, hogy nagy vandálkodás volt annak a bulizó helynek a környékén és, hogy több ember el is tűnt. Köztük a húgom. Egy héttel később pedig bemondták a híradóban is, hogy a testvéremet bedrogozták, megerőszakolták és kint hagyták a hidegben, mert bár a drogoktól nem tudott semmit sem csinálni, tudatánál volt.

- A húgodat láttad bennem. - suttogtam miközben az arcát tanulmányoztam.

- Nem tudtam megmenteni. - a könnyek lassan folytak le megszilárdult állkapcsán. Kezeit ökölbe szorította. - Ha aznap lebeszélem a bulizásról...

Nem tudtam mit mondani. Mondhattam volna, hogy "lesz jobb is" vagy, hogy "nem a te hibád", de a szavak ilyenkor mit sem érnek. Nem érezte volna jobban magát. Hiszem...ilyenkor szinte csak az idő segíthet.

- Sajnálom. - megöleltem és csak reméltem, hogy nem tol el magától. - Szeretett téged! - talán ez most fájt neki, de szüksége volt, hogy tudja és ne ostorozza ezzel magát!

Úgy tűnt nem reagál és kiakadt. Némi hezitálás után viszont már nem tartotta vissza a könnyeit és az ő kezei is ragaszkodóan kapaszkodtak belém. Sosem tudhatjuk ki milyen terheket cipel magával az életben. Nem változtathatunk rajta, de segíthetünk neki. És én segíteni akartam Nicknek. Hiszen én sem voltam tökéletes. Megcsaltam a barátomat, pedig mindennél jobban imádtam...és elmenekültem onnan. Nem hagyhatom, hogy Nick is meneküljön. És Katynek sem. Bármi is a bajuk egymással, segíteni akarok rajtuk.. ahogy ők tették mikor egyedül voltam és nem tudtam hol a helyem..vagy amikor megtámadtak.

- Köszönöm Alice! - hosszú, hideg ujjbegyeivel az állam vonalát simogatta.  Gyönyörű barna szeme már nem sírtak. Megnyugvástól csillogtak és reménytől. Ugyan akkor láttam a féltést és a törődést is. És az a mosoly... magával ragadt és nekem is mosolyra húzódott a szám.

-Szív.... - ujjbegyei a számra csúsztak. A szívverésem megduplázódott és kihagyott egy-egy ütést. Izzadt a tenyerem, melegem lett, minden bajom volt.

Ő viszont minden nyugodtsággal a szemeimet fürkészte és míg ujjaival az arcomat simogatta iszonyatosan lassan közeledett felém. Mikor már azt hittem megcsókol, irányt váltott és a nyakamra tapadtak puha ajkai. A hirtelen jött kellemes érzéstől összeborzongtam és halkan felnyögtem.

Még magamhoz se tértem mikor az ajkai az enyémek után kaptak. Óvatos volt és gyengéd. Én viszont nem elégedtem meg ezzel. Mohón csókoltam, egyszer-egyszer még az ajkaiba is haraptam. Éreztem rajta, hogy nem számított rám. Neki dőltem, de ő a kábultsága miatt hátra esett. A hátán feküdve próbálta kitanulmányozni, hogy mi lesz a következő lépésem. Azonban azt még én sem tudtam. Ezek csak úgy jöttek.

- Hoppá... - lihegtem miközben fölötte támaszkodtam.

- Látom belejöttél. - csípős megjegyzése mellé még a nyelvét is kinyújtotta.

A tökéletes pillanatot egy dühös hang szakította félbe.

- Mit csináltok ti itt?