21. Fejezet ~Vigyázz, kész, jövök!~

Komizni ér!;) Jó olvasást.

A lány számomra ismeretlen volt. Sötét barna haja volt és egy enyhe akcentusa. 

- Lena! - Nick azonnal feltápászkodott alólam. 

Míg Nick szóval tartotta én szemügyre vettem a lányt. Ahogy nézegettem rájöttem, hogy futólag már láttam. Méghozzá  a vízben. Ő volt az, aki sikítozott a hideg vízben Nick karjaiban. Nem volt kérdéses... meseszép volt. Bár azt hiszem riválisként kellett volna kezelnem, ehelyett úgy nézett ki mint egy angyal, glória és szárnyak nélkül. Elbűvölt az a lazaság ami belőle áradt. Tetszett a stílusa. 

- Őt is hozod? - lenézően rám sandított. 

- Nem. És én se megyek. Adam jelentkezett. 

- Adamnek elment a hangja. - kacérkodott Nickel. 

- Akkor a mi körzetünkből nem indul senki. - vette lazára Nick is. 

- Milyen kár... pedig annak a szállodának igen kényelmes az ágya! - igazgatta N. gallérját. - De hát... ahogy akarod. - készülni készült, de előtte nekem is feltett egy kérdést. - Énekelsz?

- Én? Nem... - adtam hálát az égnek! 

Egy mosollyal az arcán megfordult és elsétált. Nem akartam belemélyülni, hogy ki is volt ő, ezért inkább mást kérdeztem. 

- Miért kellene énekelnem?

- Nem hallottad? Minden csoportból jelentkezhet egy ember, aki énekel mindenki előtt. Aki nyer, az megnyeri a fődíjat, azaz a következő túraúton az egy 4 csillagos szállodában szállhat meg. 

- És a többiek?

- Azok panzióban.

- És ti nem indultok?

- Adam ment volna, de mint kiderült nem indulunk, mert elment a hangja. 

- És te nem indulsz helyette?

- Nincs hangom.

- Pedig biztos jó lennél. - felkászálódtam a földről, lesepertem magamról a piszkot és mikor felálltam egy huncut mosoly fogadott. - Mi az?

- Van kedved alkut kötni? 

- Miféle alkut? 

- Indulok, ha te is! 

- Én? Én aztán tuti, hogy nem éneklek!

- Hát jó. - felvette a paplant és elindult lefele a mólóról. Tudta, hogy nem hagyom annyiban a témát.

- És Léna..? Ő indul?

- Igen. Tavaly ők nyertek..Léna jóvoltából. 

- És tőletek ki indult?

- Adam.

Visszakísért a sátramhoz és jó éjt puszit nyomott a homlokomra. Az estém végül nyugodtan telt. Reggel korán keltettek, mert készülni kellett a következő helyre, ezért a sátrakat összekellet pakolni. Szerencsére ez most nem rám hárult. 

- Ti hallottatok, erről az éneklős marhaságról? - vetettem fel a kérdést a csapatunkban lévő két végzősnek miközben Katy ide-oda mászkált körülöttünk. 

- Ch..nézd már a buzgó elsőst. - nevettek ki.

- Elsősök nem indulnak. - súgta oda Katy.

- Miért? - kérdésem hangosabb lett, mint amilyenre szerettem volna. 

- Mert még mi sem tudjuk legyőzni Lenát. - vágta oda a másik végzős. 

- De a főnyeremény egy 4 csillagos pihenés. - próbáltam érvelni. 

- Szép álom. - Katy elpakolta a dolgokat. 

- Mi nem is indulunk? - kiakasztott, hogy még csak meg sem akarják próbálni.

- Nem. Nem égetjük magunkat. - míg én bambán figyeltem, ők mindent összepakoltak. A végzősök előre mentek és Katy is indult volna, de én nem moccantam.

- Jössz?

- Azonnal...beszélnem kell valakivel. - elrohantam, hogy megkeressem Nicket és szerencsémre ott volt, ahol gondoltam. Az egyetlen amire nem számítottam az Lena volt.

- Nicsak ki van itt? - forgatta szemeit. 

- Áll az alku! - néztem Nick szemébe. - Indulok!

- Hol indulsz, kis szívem? - nézett rám Lena kérdőn.

- A versenyen...ellenetek.

- Ne akarj megszégyenülni mindenki előtt.

Nick közbelépett még mielőtt elfajultak volna a dolgok. 

- Ne haragudj Lena... de beszélni szeretnék Aliccel négyszemközt. 

Lena bólintott majd elsétált.

- Biztos akarod? Itt senki nem fog kegyelmezni neked.

- Senki nem akarja megpróbálni tőlünk... úgy, hogy ...indulok!

- Mi a tét?

- Tét? Milyen tét?

- Minden fogadásnál van tét. Ha vesztesz...! - fogott közre egy szőke tincset.

- Igen? 

- Azt kérem...amiről énekelni fogok. - vette titokzatosra a figurát.   

- Te máris tudod, hogy miről énekelsz? Jó...viszont ha te vesztesz... 

-?

- Kérhetek bármit!

- Egyet! - egyezkedett.

- Egyet, de bármikor és bármit! 

- (sóhajt) Oké. 

Kezet ráztunk, majd elindultunk a következő megállóig, ami egy fesztiválhoz hasonló helyen helyezkedett. A "fesztiválozók" nagyja velünk egyidősek lehettek.

- Na hogy tetszik? Nincs lámpalázad?

Ekkor esett le a tantusz.

- Ugye nem itt kell majd énekelnünk?

- De! - vigyorgott. - Holnap este lesz a verseny, amiből csak 1 embere jut ki győztesen.

- De én még be se neveztem. - sápadtam le.

- Én viszont igen.

- Beneveztél engem?

- Tudtam, hogy igent mondasz! - zsebre vágta kezeit és megindult a színpad felé.

***

A tanárok újabb útmutatásokkal eligazítottak minket és ezúttal kész sátrakat kaptunk a letáborozásnál. Katy lesápadt mikor megtudta, hogy beneveztem.

- Ebből baj lesz! - fogta a fejét Kat. mikor bemásztunk a sátrunkba.

- Mi az, hogy beneveztél? - robbant be a két végzős is.

- Le akarsz minket égetni?

- Liz hagyd!

Eddig még fel sem tűnt, hogy nem tudom a lányok nevét.

- Inkább segítsünk neki írni egy dalt, ha már nem tehetünk mást.

- Egy dalt? - figyeltem a másik végzősre.

- Saját dallal kell indulni. - higgadt le Liz.

Amilyen ellenszenvesnek tűntek Lizék, most olyan segítőkészek voltak. Kiderült, hogy a másik lányt Emmának hívják és, hogy nagyon is ért a zenéléshez, ugyan is hobbyja a zenélés. Liz szülei énektanárok és bár szegény lánynak semmi hangja nem volt, annál többet tudott a hang fortélyairól. Mivel Katy sem akart kimaradni elkérte az egyik itt sátorozó "hippi" kinézetű fesztiválozótól a gitárját és elkezdett zenét komponálni.