9.fejezet ~Őt nem...~

(Skinny Love - Birdy)

-          Hova viszel? – kezdtem érezni a sok pia hatását.

-          Hogy állsz a tánccal?

-          Miért?

-          A közönséged díjazza a jó táncot.

-          Közönség? – egészen odáig homályosak voltak a szavai, míg be nem vezetett egy másik szobába ahol 4 férfi ült egy körbe. A kör közepén egy rúd rajta egy pedig egy lány, aki ide-oda dobálta magát.

-          Nem. – suttogtam.

-          De-de édes.  

A fiú intett egy biztonságinak, aki erősen megfogta a kezemet addig amíg a srác odament a fiúkhoz.

-          Hé, fiúk! Hoztam valakit.

 Nem néztem feléjük. Inkább a biztonsági hatalmas kezét tanulmányoztam. Talán a pia miatt éreztem nagyobb kíváncsiságot a kézről, mint sem a 4 férfiról.

-          Hol találtad? – egy ismerős hang ütötte meg a fülem, de még mindig nem érdekelt más csak a biztonsági hatalmas tenyere.

-          Odalent a klubban. Különleges a kicsike. – hencegett a srác.

-          Őt nem!

-          Mi, de miért?

-          Mert ismerem! – a hang egyre közelebbről jött.

Úgy döntöttem most jött el a pillanat mikor fel kell néznem. Az ismerős idegenem intett a biztonságiaknak, akik elengedtek.

-          Nekem mennem kell. Őt is viszem. – az ’őt’-nél erős szorítást véltem felfedezni a csuklómon.

Mivel teljesen be voltam állva nem igazán fogtam fel a körülöttem történő dolgokat. Éreztem, ahogyan a lábam megremeg és azt, ahogyan elvesztem magam alól a talajt. A következő kép, már az, hogy egy autóban ülök – illetve fekszek – az ablaknak dőlve.

-          Hol vagyok?  - még mindig éreztem az ital hatásait, de már korántsem olyan erősen.

-          Biztonságban. – a hang forrása felé néztem, aki éppen a kocsit vezette.

-          Hol vagyunk? Nekem vissza kell mennem. – elkapott a páni és ezúttal nem is lepleztem.

-          Ha a miatt félsz, hogy a nővéred aggódik, nem kell félned. Telefonált már, hogy hol vagy és elmondtam neki, hogy ma nálam alszol.

-          Nálad, mint… kinél? – az úton haladva némelyik fény megvilágította az arcát, de még így sem jöttem rá az elrablóm személyére.

-          Na, kösz. -  egy pillanatra felém fordult és megvillantotta szívdöglesztő mosolyát. Egyből leesett ki is ő.

-          Mit keresel itt?

-          Ezt én is kérdezhetném. Mit csináltál az este?

-          Elmentem a nővéremmel bulizni.

-          És hogy kerültél Eric kezébe?

-          Hogy ki?

-          Nem emlékszel?

-          Várjunk. De! Ott volt egy csomó férfi…

-          5 – vágott félbe.

-          5 férfi, akinek táncolt egy ribi és…

-          nem ribi, egyik barátom húga – ismét közbeszólt

-          És az a srác azt akarta, hogy én is táncoljak…

-          Eric volt az a srác.

-          És akkor te… - ismét rám nézett egy pillanatra, majd elmosolyodott. – Mit kerestél te ott?

-          Bár kínos bevallani, de a haverjaimmal van, hogy elmegyünk bulizni és minden alkalommal más ember felhoz nekünk egy lányt a bulizó helytől nem messze kibérelt hotelunkba.

-          Ti így buliztok? Leitattok egy lányt és felviszitek a lakosztályotokba, majd lenyomattok vele egy sztriptízt és mindannyian meg… ?

-          Nem – ezúttal kicsit hangosabban szólt közbe.

-          Akkor? –tudtam, hogy megbánom, még ezt a kérdést, de akkor is érdekelt a válasz.

-          A lány választhatja ki, kivel akarja.

-          Még is, hogy választhatna mikor részeg? – a hangom feljebb csúszott néhány oktávval.

-          Tudom! Nem vagyok rá büszke oké? – suttogta erőtlenül.

-          Egy aljas disznó vagy Zayn! Te és a barátaid is. – az ablakhoz húzódtam, minél messzebb Zayntől. – Haza akarok menni! – dühösen néztem a kormányba vájt körmeit.

-          Holnap reggel hazaviszlek. Ma már nem megyünk vissza a városba.

-          Vissza a városba? Te most kivittél a városból? Elrabolsz?

-          Igen kivittelek és nem hiszem, hogy rablásnak minősülne, amit teszek. Inkább megmentelek.

-          Hát kib*szott nagy hős vagy Zayn, hogy mit ne mondjak.

-          Na jó, ebből elég. – lehúzódott az út szélére. – Tudom, hogy amit csináltam aljas és gusztustalan, de ezen már nem változtathatok. Hidd, el tudom, hogy ez nem erény és van is, hogy hatalmas a lelkiismeret furdalásom, de nem tudok ezzel mit csinálni.

Nem érdekelt mit mond. Undorodtam attól, amit hallottam és azt, ahogyan elképzeltem azt a sok lányt, akik már az áldozatai lehettek.