10.Fejezet ~Józan ész~

-          Mikor érkezünk meg? – erősen lehunytam a szememet és próbáltam elterelni a gondolataimat.

-          Nem sokára. – miután elsuttogta a szavakat, halkan ismét beindította a motort és újra elindultunk.

Ez az idő tényleg nem volt sok. Amint felhajtott a feljáróra és leállította az autót beállt a csönd.

-          Megjöttünk. – a feljárón felégtek az érzékelő lámpák így teljesen láthattam Zayn karakteres arcát.

-          Nem érdekel mit csináltál és az sem, hogy ezek után mit fogsz… - vettem egy nagylevegőt, majd folytattam. – DE légy szíves ne szólj egy ideig hozzám. – az ülés alját tanulmányoztam és reméltem megteszi, amit kérek.

Mikor felnéztem rá az arcomat tanulmányozta, majd végül bólintott. Kinyitotta az ajtót és kiszállt az autóból. Lassan követtem a példáját. Amint a kocsiból kiléptem megcsapott a hideg szellő, amitől kicsit összerezzentem. Zayn is észrevette és már le akarta venni a dzsekijét, de én megráztam a fejemet. Miután sóhajtott egy nagyot megindult a bejárat felé. Kinyitotta az ajtót, bementünk, majd elindult az emelet fel. Nem követtem és mikor ezt ő is észrevette elkezdett köhögést imitálni. Kis hezitálás után követtem. A folyosón kinyitott előttem egy ajtót és felkapcsolta a villanyt. Bementem a szobába, ami gyönyörű volt. Zayn is besétált mögöttem, odasétált az egyik szekrényhez kivett belőle egy törölközőt és egy pólót, majd az ágyra dobta és ezzel ott hagyott.

Bár a buli előtt fürödtem még is koszosnak éreztem magam. Azok után, ahogy az a férfi megfogott… Brr.  Miután felvettem a kirakott pólót, bebújtam az ágyba és fel sem keltem reggelig.

Reggel – azaz délután 1-kor – kikecmeregtem azt ágyból és elindultam a földszint felé. Finom illatok jöttek a konyhából, amit én korgó pocimmal követtem. Zayn is meghallotta, hogy jövök. Hátrafordult biccentett, de nem fordult vissza a tűzhelyhez. Gondolatban átkoztam, amiért a póló csak a combomig ér és nem tovább.

-          Jó reggelt. – köszöntem vissza. – Tudok segíteni valamit? – láthatóan jól meggondolta, hogy most vajon megszólalhat-e vagy sem.

De nem szólalt meg. Megrázta a fejét és letett az asztalra két tányért, amiben finom omlett volt. Miután megköszöntem leültünk enni. A kaja után ismét megszólaltam.

-          Ami a tegnapit illeti… nem rám tartozik, hogy mit csinálsz úgy, hogy bocsánat, amiért rád förmedtem.

-          Semmi baj.

-          És köszönöm, amit értem tettél. Ha nem vagy valószínűleg én is úgy végzem, mint a többi lány.

Az utolsó mondat hallatán Zayn arca eltorzult a fájdalomtól.

-          Rose én… - leintettem.

-          Hagyjuk! Mikor megyünk haza?

-          Mikor akarsz?

-          Minél hamarabb… holnap iskola és még át kellene néznem egy-két dolgot.

-          Rendben. Ha átöltöztél akár mehetünk.

Bólintottam, majd felrohantam az emeletre. Felvettem a tegnapi fekete ruhát és visszamentem Zaynhez a földszintre.

Az autóban Zayn idegesen ütött egy ütemet a kormányon.

Zayn szemszöge:

A forgalom elég nagy volt így nagyon lassan haladtunk. Túl sok időm volt, és ez idő alatt eszembe jutottak a tegnap történtek. A pillanat mikor Eric felhozta. Az mikor elhoztam. Mikor reggel megjelent előttem egy szál fehérneműben és egy pólóban. Nem akartam visszaemlékezni. Kísértettek az emlékek.

A kormányba eresztettem körmeimet és próbáltam az útra összpontosítani. Szám csíkká préselődött a magas fokú koncentrálás és idegesség hatására. Láttam, hogy Rose vacillál a között, hogy megkockáztassa megkérdezni mi a bajom. Nem hagytam neki időt, a rádió kapcsolójához tettem a kezemet és elindítottam azt. Az, amit a lányokkal tettem, az, hogy egyből megkaptam őket, minden türelmemet elvették tőlem. Márpedig köztudott volt, hogy a bandában én és Harry vagyunk a két nőcsábász akik nem tudnak uralkodni magukon. Megszerezzük, tovább állunk... Szégyen.... Egyikőnk sem büszke rá, de annyira nem zavar, hogy változtatni akarjunk rajta. Most viszont… Rose az első, akit nem próbáltam meg az ágyba vinni. Bár ha így haladunk tovább nem tudom, mit csinálok.  A sor tízpercenként halad egy autónyit, de ha ez még nem lenne elég, Rose ruhája épp, hogy csak takarja őt.

Mikor a lány már nyitotta a száját, feljebb tekertem a hangerőt. Kérdőn pislogott felém mire elfordítottam a tekintetemet egyenesen a kocsikra.

-          Zayn! – próbálta túlordítani a zenét. – Zayn!

Nem figyeltem rá ezért közelebb hajolt. Tekintetemet ezúttal a mellettem lévő ablaknak szenteltem. Valami nyakatekert számot próbáltam kreálni magamban, de már éreztem a vállamon a teste melegét, a szuszogását.

-          Zayn minden oké? – óvatosan rám helyezte meleg tenyerét, mire libabőrös lettem.

-          Rose! Ülj vissza a helyedre! – förmedtem rá.

Visszatért eredeti helyére, de arcáról lerítt, hogy most megbántottam. Nem baj. Talán jobb így… Jobb, ha haragszik rám, mert akkor legalább elkerül.

Tervem egész jól haladt kezdetben. Nem szólt hozzám, sőt… az üveghez préselődött és nézett ki az ablakon. Ez eddig oké is volt. Viszont, mint említettem az út rettentő hosszú volt, ezért félútnál elszenderedett. Kikapcsoltam a zenét és hallgattam egyenletes szuszogását, míg nem megfordult az ülésben és a vállamnak támasztotta a fejét. Teljesen hozzám simult, amit már tényleg nem bírtam… Éreztem, hogy odalent igencsak hadilábon álok és, hogy a ’kis Zayn’ már ’mozgolódik’.

-          Ne, ne, ne… Zayn korrigáld magad! – a sor ismét megállt én pedig fogtam a lehetőséget és lehámoztam magamról Rose-t. Bár aludt még is ellenkezett. Újra visszatelepedett a vállamra.

Az önuralmam lassan a porba zuhant. Még negyed óra ácsorgás után felhagyott a józan eszem és megkockáztattam, hogy egyik kezemet Rose arcára tegyem.  Érintésemre alig hallhatóan felnyögött. Ujjammal lejjebb haladtam a kulcscsontokon, majd a kezén, a derekán és végül a combjánál kötöttem ki. Ujjamat lassan húztam végig combján, amire ismét felnyögött. Most azonban olyan erőteljesen, hogy azt hittem felébredt. Akciómat a telefonom szakította félbe, aminek hatására egyből visszakaptam a kezemet. Még szerencse, mert erre Rose is felkelt.

-          Haló? – hangom rekedtes volt.

-          Zayn? Itt Jessica! Rose nővére… Nem tudom emlékszel-e, de tegnap megadtad a számodat és…

-          Igen emlékszem. – szakítottam félbe.

-          Rose hol van?

-          Itt van mellettem.  Most viszem haza.

-          Oh, remek. Akkor nem is tartalak fel titeket. Szia.

-          Szia. –ezzel kinyomtam.

Rose-ra néztem, aki ismét az üvegnek dőlt. Csend honolt, egészen addig, amíg el nem kezdett zuhogni az eső. A cseppek hangosan kopogtak az üvegen, de ennek ellenére nálam nyugtató hatást ért el. Sikerült újra normálisan gondolkodnom és a láng is csillapodott bennem.

-          Mikor érkezünk meg? – hangja halk és rekedtes volt.

-          A forgalomtól függ. – megengedtem magamnak egy pillantást felé. Éppen az arcomat tanulmányozta.

-          Remek. – hangja tele volt gúnnyal. Visszafordult az ablakhoz.

Mire beértünk a városba fél 6 körül járhatott az idő. Leparkoltam a házuk elé, majd kiszálltam a kocsiból, megkerültem és kinyitottam neki az ajtót. Az idő csak romlott ezért levettem a kabátomat és Rose-ra terítettem. Nagy nehezen elfogadta. Az ajtó már nyitva volt és egy szőke nő állt benne, hatalmas mosollyal az arcán. 

-          Szia, anya.

-          Rose! – átölelték egymást, majd a nő behúzta lányát. – Nem jössz be? – rám pillantott.

-          Ö… Köszönöm, de nem szeretnék zavarni.

-          Igen anya. Hagyd! Biztos van más dolga is.

-          Ugyan, dehogy zavarsz. – észre se vette lány szavait.

-          Tényleg sok a dolgom még, de azért köszönöm. Viszont látásra. – megfordultam és elindultam a kocsim felé.

Rose szemszöge:

Megvártuk, míg elhajtott, majd bementünk.

-          Rose még is mit csináltál? – förmedt rám anyu.

-          Semmit. – mentegetőztem.

-           Akkor miért ennek a fiatalembernek kellett hazahoznia?

-          Nem tudom.

-          Rose… mi van, ha egy gonosz emberrel futsz össze és nem vele? Ha az akar tőled valamit? Nagy szerencséd volt.

-          Igen tudom… - a padlót kezdtem el tanulmányozni.

-          Menny öltözz át! Csurom víz vagy.

Teljesítettem anyám kérését. Felmentem lezuhanyoztam és felvettem valami száraz ruhát. Mire készlettem el fogott az álmosság így lefeküdtem aludni.